ÍJAK, ÍJÁSZFELSZERELÉS

 

ÍJAK

 

Az íj választása – az íj megszólít

 

A történelmi íjak rekonstrukciói közül alapvetően az angolszász bot-íjakat és az ázsiai gyökerű visszacsapó íjakat különböztetjük meg. Gyökereinknél fogva mi elsősorban a visszacsapó íjakat használjuk hagyományaink ápolásának céljából. Ezeket az íjakat nemrég négy-öt nagyobb és egy-két kisebb gyártó állította elő Magyarországon. Mára már számtalan gyártót találunk, akik részbe mások szárnya alatt, részben saját tapasztalatból építenek szebbnél jobb íjakat. Kijelenteni azt, hogy „Ezt” vagy „Azt” a gyártót válassza valaki, nem lehet. Gyártón belül is óriási különbségek vannak íjak között.

 

 

Választás tradíció szerint:

 

Magunk elé képzelve Ázsia, a Közel-Kelet, Afrika és Kelet-Európa együttes térképét, az íjak gyártási eljárása területenként más és más. Ugyanezt a különbséget észrevehetjük az idők múlásával is. Technológiák és elvárások váltakozása közben jött létre számtalan forma, melyeket ma is népekhez, népcsoportokhoz kötünk. Ilyenek a megnevezésben is tükröződő hun, avar, magyar, török, tatár, mongol, koreai, kínai, asszír, egyiptomi, szkíta, sumér-káldeus és sok egyéb íj.

                       

 

 

 

Választás íjformák szerint:

 

Másik markáns megkülönböztető jegy, hogy miből gyártják. A történelmi visszacsapó íjak rekonstrukciói két fő ágra szakadtak:

- Az egyik, mely formájában őrzi a tradíciót, anyaga azonban modern üvegszálas műgyanta. Ezeket általában vékony bőrrel borítják, így illeszkedik képében a korhű felszereléshez. Ezek előnye, hogy strapabíróak, nem érzékenyek annyira az időjárásra, sokkal tovább bírják szuflával, de hátrányuk is akad: lomhábbak. Az íjászat kezdeti fokán ez senkinek nem tűnik fel, én a mai napig ilyet használok, érezhető hátrányok nélkül.

- A másik ág a laminált íjak családja, mely többféle fafajta összeragasztásával készül. Anyaguknál fogva ezek közelebb állnak a tradícionális íjakhoz, bár a kötőanyag és a megmunkálás valószínűleg modernebb, mint amiről őseink valaha álmodni mertek. Ezek az íjak könnyűek, filigrának, rendkívül dinamikusak, ezáltal érzékenyebbek is a felajzás pontosságára, túlhúzásra és természetesen az időjárásra is.

 

Minden visszacsapó íj fontos alaki tulajdonsága, hogy szimmetrikus vagy aszimmetrikus. A szimmetrikus íjak karjai teljesen egyformák. A különlegesség az aszimmetria, melynek oka vitatott. Itt igyekszem állásfoglalás nélkül feltüntetni a lehetőségeket:

Egyik magyarázat szerint az íjász harcmodor, lévén, hogy keleti specialitás, együtt jár a lovaglással és a lovas íjászattal is. A ló hátán ülve különböző irányokba fordulva a lövéshez egy hosszú íjkar beleakad a ló hátába, így csak oldalra lehetne vele lőni. Az előre és a hátra lövés érdekében a karok arányát úgy tolták el, hogy az alsó kart lerövidítették, a felsőt pedig meghosszabbították. Ezen íjak megvásárlása kezdőknek és talpas íjászoknak nem ajánlott noha hátrányokkal nem jár, mégis inkább gyakorlott lovas íjászok használják.

A másik magyarázat szintén megalapozottnak tűni. A tradicionális íjak nem középlövők, a markolat megfogásakor a vessző a felső karhoz közelebb fut ki a vesszőn. Egyenlő hosszúságú karok esetén az idegen is felemásan helyezkedik el a nyílvessző, ennek kiegyenlítését szolgálja a karok arányainak változtatása. E magyarázat szerint tehát a talpas íjászat esetén is indokolt lehet egy aszimmetrikus íj beszerzése.

 

 

Egy jó tanács:

 

Nem a fonterő a lényeg, ne törekedjünk erős íjra. Ha tudunk élvezettel hosszú időn át egy gyengébb íjjal gyakorolni, majd hozzáerősödünk egy másikhoz a helyes technika birtokában. Ellenkező irányból megközelítve lesz sok kudarc, vérző ujj, törött vessző. Ez tapasztalat. Aki nem hiszi…az nem akar az én káromból tanulni:-) Még senkivel sem találkoztam, aki előnyösebb pozícióba jutott volna azért, mert egy húsz fonttal erősebb íjat használ, innentől kezdve pedig minden csak kérkedés, ami összeegyeztethetetlen őseink nemes szellemével.

Ha íjászkodni szeretnénk és nem szenvedni, akkor helyezzük először előtérbe az élményt. Sokat lőni egy szép tavaszi, koranyári napon a szabadban, olyan, mint golfozni. Lövés, séta vesszőszedés, beszélgetés, uzsonna, szalonnasütés, lövés, séta, beszélgetés. Mindezt tönkre teheti egy rosszul megválasztott húzóerő. Bénázás, fájdalom és fáradtság, berúgás a tábortűznél. S mindezt csak azért, hogy a kocsmában elmondhasd: „nekem erősebb íjam van”.

 

 

Választás díszítés szerint:

 

A külsőt tekintve az üvegszálas íjakat különböző színű bőrrel vonják be, melyet tovább díszíthetnek. Ugyanígy készülhet faragás a fából készült szarvakba és a markolatba, valamint ugyanígy rakhatnak rájuk szaruberakást is. A szaruberakásnak érvelése védhető azzal, hogy merevíti a karokat, illetve a markolaton a vessző kifutófelülete – a szarvakon az ideg felfekvése simább, ezáltal csökken a súrlódási veszteség amikor a vessző elhagyja az íjat.

A laminált íjak díszítettsége limitált, elsősorban a laminátumok színével és sorrendjével, valamint a bandázsolással lehet feldobni, bár van aki azt is bebőrözi.

Mint minden díszítés önmagában céltalan, mégis tükrözheti a fegyver kidolgozottságát, alkalmazási területét. Választáskor azonban ne ezt nézzük első sorban, bár fontos, hogy illeszkedjen az egyéniségünkhöz, ezáltal egyfajta harmóniát tükrözzön létünkkel, ruházatunkkal, világképünkkel.

Vásárláskor inkább fogjuk a kezünkbe, érezgessük, próbálgassuk, cserélgessük. Ennél is kezdőbb koromban barátomtól ezt a tanácsot kaptam vásárlás előtt: tökmindegy miről beszélünk most, az íj meg fog szólítani.

 

Fel

 

Vásárlás

 

A vásárlás helye az íjászbolt

Azért mondom ezt, mert én nem így tettem, használtan vettem kéz alól mindent. Ha szerencséd van, jó embertől veszed, ha nincs, áldozata lehetsz egy jóindulatú – ámde tudatlan értékesítésnek. Ma szerencsére több olyan üzlet van, ahol ki lehet próbálni az íjakat, akár többet is. Itt nem utálnak ki az üzletből, hanem természetesnek tartják, hogy nem veszel meg semmit próbakör nélkül. Ezek a boltok nem csupán jó és okos kereskedők, hanem maguk is e témakörben mozognak, gyakorlati tanácsaik hasznosak.

 

Ha mégis használtan vennél egyet…

a kínálat végtelen. Megfigyelhető azonban, hogy szinte csak erős íjakat lehet használtan szerezni. Ennek oka, hogy kezdéskor sokan túlvállalták magukat, ahogy azt már fentebb is említettem.

A markolaton a vessző kifutásának helyén meg lehet látni, mennyire használták valójában, a hirdetésben úgy is az lesz, hogy „újszerű – kétszer lőttem vele”. Érdemes az ideg végén lévő hurkokat megvizsgálni, rojtosak-e, és a vessző felhelyezésének pontján ép-e a bandázsolás.

Az íjat vizsgálva meg kell állapítani, hogy nincs-e csavarodva – esetleg repedve vagy törve. Ezt úgy lehet, hogy például asztalra fektetve belenézünk hosszában, és a két szarvnak egyformán, egy síkban kell állnia. Esetleg óvatos kézzel meg is csavargathatjuk a két szarvát, hogy laza-e vagy sem.

A felajzást csak akkor vállaljuk, ha már párszor csináltuk, ellenkező esetben kérjük meg az eladót erre. Fontos, hogy ki kell húzni üresen az íjat, óvatosan, lassan, és közben hallgatni, hogy nem recseg-e. Két dolgot nem szabad viszont: túlhúzni és elengedni üresen. Felajzott állapotban szintén nézzünk bele, hogy a szarvak egyenesen állnak-e és ezt ismételjük meg néhány kihúzás után is. Ha lehetőségünk van, lőjünk is vele. Lehet ugyanis, hogy szép, rendben van és még jól is illik a kézbe, de minden lövéskor dől el. Az akkor felszabaduló erők rögtön próbára teszik a tenyeret, csuklót és a markolatot, kiderül, hogy kézre áll-e a darab vagy kicsavarja magát a kezedből, esetleg csúszik, nyom, netán visszarúg, mint a rossz teniszütő.

 

Mindezt egybe vetve a bolti vásárlás előnye mégis a gyors összehasonlítás lehetősége, ne hagyjuk ki.

 

Fel

 

 

ÍJÁSZFELSZERELÉSEK

 

Nyílvessző

 

Az íj után a nyílvessző kérdését nem nevezhetjük elhanyagolhatónak. Ezzel kapcsolatban szintén parázsviták alakulnak ki íjász körökben. Előbb vagy utóbb mindenkinek meglesz a sajátja. A boltok legtöbbször a papgáj minden színét felvonultatják. Hogyan válasszunk?

Első és legfontosabb kérdés, hogy mire szeretnénk használni. Majd megvizsgáljuk anyaguk és felépítésük szerint is.

 

Favesszők

Hagyomány ápolás következtében nyilván elsősorban az anyagok megválasztásakor favesszőkről beszélünk, de ez sem egy vegytiszta dolog ma már.

A favesszők általában könnyű, de erős, hosszú rostú fából készülnek. Ezek lehetnek fenyők és cédrusok, ritkán használnak tölgy vesszőket is, melyek erősebbek, de nehezebbek is, valamint a megmunkálásuk is komolyabb szaktudást igényel. A faveszők felépítése viszonylag egyszerű. A hegyük általában fém gyakorlóhegy, lehet ragasztott vagy belső menetes réz.

Nagyon hagyományos kovácsolt harci és vadászhegyekkel inkább felszerelés bemutatón és a kisérleti régészetben találkozhatunk, gyakorlatban nem örül senki, ha a vesszőfogóját aprítják a pengékkel.

 

                                     

A tradícionális favesszők nem kapnak műanyag nock-ot, ezek végét egyszerűen befűrészelik és bandázzsal erősítik meg.

 

A favesszők testét szinte minden kultúrában festették valamilyen színűre, ez lehetett rejtőszín is vadászatkor, de szolgálhatta az ellőtt vessző könnyebb fellelését, illetve a találatok azonosítását. A mongol seregben például a jutalmat harci érdemeik szerint kapták a katonák, így a nyílvessző – hulla kombináció nyerő lehetett az elszámolásnál. Ma elsődleges szempont, hogy megtaláljuk és csoportos lövésnél meg tudjuk különböztetni őket. Lehet egyszerűen pácolni, festeni de lakkozni is. A festék és lakkrétegek kismértékben hozzájárulnak a vessző merevségéhez is, valamint ellenállóbbá teszik az időjárási körülményekkel szemben. A kártevőket ide nem sorolom, aki annyira nem ad a felszerelésére, hogy megrágja a szú, egér vagy kutya, azon a lakk sem segít.

 

Alumínium és karbon vesszők

Alumínium és karbon vesszőket a tradicionális vonal képviselői közül elsősorban a lovasíjászok használnak. Ennek több gyakorlati oldala van. Az említett anyagok homogének, azaz az egyik vessző pont olyan, mint a másik. Vágta közben nem kell és nem is lehet törődni azzal, hogy az éppen kézbe fogott vessző milyen. A sorozatlövést jelentősen megkönnyíti az egyforma vesszők kézbe ragadása. Másik előnyük, hogy vékonyabbak lehet, mint a favessző. Ennek akkor van jelentősége, ha a vesszőket csokorban az íj mellé szorítják. Ha valaki próbált már úgy lőni, tudja, hogy nem mindegy mennyit szorongat az ember a kezében. Vannak akik csak hármat, de van aki kilenc-tizenkettő vesszővel is tud lőni. Harmadik nagy előnyük a tartósság. Vágta közben oszlopot lőni favesszővel biztos vessző-veszteség. Az aluminium vesszők ennél jóval többet bírnak. Nem mindegy, hogy az ember egy héten tesz tönkre tíz vesszőt vagy egy évben.

Más hagyományápoló rendezvényeken ha nem is tiltják, de nem nézik jó szemmel a modern arzenál felvonultatását. Versenyeken a tradícionális kategóriákban csak favesszővel szabad lőni, de ez így is van jól, még ha léteznek is famintás alumínium vesszők:

 

A lovasíjászok a gyors töltés érdekében kissé kitágítják a műanyag nockokat, így könnyebb ráhúzni „vakon” az idegre, de figyelni kell rá, le ne essen, hiszen a nock már nem tartja.

                            

Szoros és tágított műanyag nock

 

Egyéb vesszők

 

A flu-flu vessző mindenkinek egyből feltűnik. Tollazása hosszabb tollakból, jóval több tollból vagy csavart sugárirányban rátekert tollakból áll. Ezek, mint egy hatalmas fékezőernyő, hamar megállítják a vesszőt röptében. Korábban madarakra vadásztak vele, ma koronglövészetre használják. A rejtekhelyről felröppenő madárra kapáslövést lehet leadni, ha nem sikerül a találat, vesszőnk nem repül el messzire és függőlegesen fúródik a földbe, ami egy nádasban vagy erdőben nagyban növeli a fellelhetőségét.

 

 

Fel

 

Hegyek

 

Említettem, hogy különbféle hegyek léteznek. A céllövéshez szinte kizárólag gyakorló hegyeket használunk. Ezek legtöbbször az angolszász íjászatból átvett field és csepp alakú hegyek. Ezek belseje kúpos, ilyen alakúra kell kihegyezni a vesszőt, majd ráragasztani a hegyet. Ide tartoznak még a belső menetes réz hegyek, melyekhez szintén ki kell hegyezni a vesszőt, de a menet szerint fel kell csavarni rá a hegyet. Tetszés szerint ezt is lehet ragasztani. Ezek előnye, hogy nem ragaszkodik annyira a vesszőfogóhoz, mint az első kettő, ahol a ragasztás milyenségétől függően sorban lehet elhagyni a hegyeket lövészet közben.

A többi hegyet funkcióik szerint különíthetjük el. Az oldalra kiálló pengék értelem szerűen vágnak, így vadászatra alkalmasak első sorban, de ugye ami a vadhúst vágja, az az emberét is, így a háború elkerülhetetlen eszköze is egyben. Ezeket a pengéket hátrafelé szakállal is ellátták, ami külön kellemetlen. Kiszedése egy irányba oldható meg, ami további roncsoláshoz vezet.

A hosszú, hegyes kúpszerű végek a sodronyingek láncszemeit is szétfeszítették, illetve be tudtak hatolni a szűk szemek közé. Ha azt hisszük a páncéllemezeken nem jut át nyílvessző, akkor csalódnunk kell. A megfelelő szögben találó vessző akár egy-két milliméter vastagságút is átszakít az acéllemezből. A domborított mellvértről lepattanna jó eséllyel, ezért ehhez egy kis bunkót szereltek a vessző végére, mely behorpasztotta a domborulatot, ami rossz esetben eltörte a bordákat, kevésbé rossz esetben csak annyira nyomta a dicső lovag mellkasát, hogy meg kellett válnia védőfelszerelésétől.

Találkozunk még félhold alakú, kissé villa alakú heggyel, mely madarak és apróvad lövésére alkalmas, ugyanis nem száguld át a kis állaton a vessző, hanem mintegy sarlóként nagy valószínűséggel elkapja valamely menekülésre használt végtagot, majd jött a vadász eb és okosan odahozta a gazdinak.

Furcsa csavart fémkosárral a végén gyújtónyílként sok gonoszságot lehet még művelni, például tűzirányhoz iránytüzet adni és persze falak mögött éghető dolgokat felgyújtani.

 

 

Fel

 

A tollazás

 

A tollak színén, számán kívül elhelyezésük is változik felhasználástól függően. Alapvetően három tollat helyeznek el a legtöbb vesszőn, egymáshoz képest 120 fokra elforgatva. Az úgynevezett vezértoll mindig merőleges az íj idegére és az íj kimenő oldalára. Ezt legtöbbször különböző színű tollal is jelölik.

Itt a piros a vezértoll

 

Ezt figyelni kell lövés előtt. Aki ezt nem akarja, az négy tollat tesz fel, így mindegy lesz számára, milyen irányban fogta meg a vesszőt, nem kell annyit igazgatnia, de az ritka, mint a fehér zorro.

 

A tollak színének meghatározása lehet egyéni ízlés dolga, de lehet praktikum is. A hagyományápolók törekednek olyan színek megválasztására, melyek a korabeli világba beleillenek. Aki teheti natúr vagy natúr festésű tollat használ.

Ezen kívül a neon színek használatát kerülik, de a fekete, fehér, szürke és piros még elfogadottnak számít. Ez irányban nincs megkötés például versenyeken sem, csak annyi, hogy természetes toll legyen, ne műanyag. Kicsit visszatérve a neon színekhez: nagy előnyük, hogy természetes környezetben nagyon kitűnnek, így könnyebb megtalálni őket a fűben, bokrok közt.

 

 

 

 

 

 

 

 

A tollak elhelyezése a vessző hátuljától különböző távolságban lehetséges. Minél hátrébb van a toll, annál jobban tartja az egyenes irányt. A lovasíjászok jóval előrébb tollaznak, ők a pontos és gondos célzást inkább a „csípőből” ösztönös sorozatlövéssel helyettesítik, viszont a gyorstöltéshez elengedhetetlen egy kis hely az ujjaknak a vessző végénél.

 

                                                  

 

 

 

 

 

 

Vissza a következőkhöz:

 

Fel

 

Íjászat

 

Főoldal